Én mindig is azt tapasztaltam, hogy a nőknél a szívinfarktus tünetei mások, mint a férfiaknál, de ez a legjobb leírása a tüneteknek.

Tudtad, hogy szívinfarktus esetén nőknél nagyon ritkán fordulnak elő olyan drámai tünetek, mint a férfiaknál? Olyan, mint a mellkasban hirtelen jelentkező szúró fájdalom az erős izzadás, a nyomás a mellkasban, a hirtelen földre esés, ahogy a mozikban láttuk, ez a férfiak jellemzői. Az alábbiak a nőkre jellemző tünetek.

“ Körülbelül 10:30-kor szívinfarktusom volt minden előzetes tünet nélkül. Nem volt semmi előzetes trauma, ami jelezte volna, hogy mi következik be. Kellemes meleg környezetben üldögéltem egy hideg estén, a cicámmal az ölemben, a barátom által küldött érdekes történetét olvasva, és éppen az járt az eszemben, hogy igen ez az igazi élet, kellemes és meleg, ülni a puha karosszékben a lábaimat puffon pihentetve.  

Egy perccel később szörnyű gyomorfájdalmat éreztem, olyat, mint amikor sietve bekapsz egy falat szendvicset és innod kell rá, mert úgy érezed, hogy egy golflabdát nyeltél le és ez nagyon lassan halad lefelé a nyelőcsöveden és ez nagyon kellemetlen. Úgy érzed, hogy nem kellett volna lenyelni olyan gyorsan, tán jobban meg kellett volna rágni, és innod kell rá, hogy lemenjen a falat. Ezeket a tüneteket éltem át, csak ott volt a probléma, hogy nem ettem semmit öt óra óta.

Amikor ez az érzés alábbhagyott, akkor a gerincemen apró nyomó érzés szaladgált végig, felgyorsulva fel alá, amikor elérte a szegycsontomat.

Ez a furcsa érzés feljött egészen az torkon át és az állkapcsomban kulminált.

„AHA most már tudtam, hogy mi történik, mindannyian hallottunk vagy olvastunk róla, hogy az állkapocsban érzett fájdalom az MI (szívinfarktus) első tünete. Azt mondtam a macskámnak, és magamnak „Édes Istenem azt hiszem, szívinfarktusom van!”

Leengedtem a lábtartót, a macskát kiengedtem az ölemből, próbáltam tenni egy lépést, de elestem. Azt gondoltam magamban, hogyha ez szívinfarktus, akkor nem kellene egy lépést sem tennem a telefonig sem, de ha nem teszem, akkor senki nem fogja tudni, hogy segítségre van szükségem, és lehet, hogy egy perc múlva már nem tudok megmozdulni sem. Így óvatosan felemelkedtem és lassan a szék karfájára támaszkodva átmentem a másik szobába és hívtam a sürgősségi telefonszámot. Mondtam nekik, hogy úgy gondolom, hogy szívinfarktusom, ezt azért gondolom, mert egyre erősödik a nyomó fájdalom a szegycsontom alatt és kisugárzik az állkapcsomba. Nem voltam hisztérikus, sem ijedt csak közöltem a tényeket. Azt mondta a mentős, hogy azonnal küldi a rohamkocsit, és kérdezte, hogy a bejárati ajtó közel van–e hozzám, ha igen akkor nyissam ki az ajtót, és feküdjek le a földre olyan helyre, ahol a mentősök azonnal meglátnak, ha bejönnek. 

Én mindezt megtettem kizártam az ajtót, lefeküdtem a fölre, ezután elvesztettem az eszméletemet. Semmire nem emlékszem, hogy a mentősök bejöttek, megvizsgáltak, rátettek a hordágyra, hívták az ügyeletes kardiológiát, bár egy kicsit magamhoz tértem, amikor megérkeztünk a kardiológiára, az ápoló felém hajolt és kérdezett valamit, valószínűleg azt, hogy vettem-e be valamilyen gyógyszert, de nem voltam képes felfogni a szavak értelmét, nemhogy válaszolni neki. Újra elaludtam, és nem ébredtem fel csak azután, amikor már a kardiológus megoperált betették a stent-et az aortámba.”

„Tudom, hogy úgy tűnik, hogy mindaz, amit elmondtam legkevesebb 20-30 percet vett igénybe, mielőtt a mentőket hívtam, pedig a valóságban ez mindössze talán 4-5 perc volt és a mentőállomás és a kórház csak néhány percre van tőlem, sőt a kardiológust már riasztották, tehát már várt a kórházban, hogy újraindítsa a szívemet, amely a időközben leállt, és a stent-et (értágító) behelyezze.

„Miért írtam le mindezt ilyen részletességgel? Azért, mert azt szeretném, ha mindenki, megismerné azt, amit én első kézből tapasztaltam.