A hunzák tudják a hosszú élet titkát

A tudomány mai ismeretei szerint csupán egyetlenegy embercsoport
mentes a ráktól. Ez a teljes immunitást élvező kis közösség a hunza
törzs Kasmír északnyugati hegyvidékén, s tagjai híresen hosszú
életűek. Legfontosabb táplálékuk a kajszibarack.
Internetes oldalakon gyakran olvasható, hogy a hunza népcsoport
tagjait nem sújtják az úgynevezett civilizációs ártalmak:
szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések. A
nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is
nemzőképesek. Kik azok a hunzák?

A fehér hunokat, Attila hunjainak rokonait nevezik így. A mindössze 14
ezer főt számláló nép a Himalája hegyei között, zárt völgyekben él,
melyeket csak igen magas hágókon át, nehezen lehet megközelíteni. A
Hunza-völgy Kína, Tadzsikföld és Pakisztán határán húzódik, ahova még
nem jutott el a civilizáció romboló hatása. Több ezer éves földrajzi
elszigeteltségüknek köszönhetően a hunzák egészséges és természetes
életszokásokat követnek.
A pakisztáni-afgán-kínai határvidéken élő közösség szellemi
néprajzáról (például eddig nem ismert samanizáló szokásairól) könyvet
is írt egy magyar szerző, Csáji László Koppány (Tündérek kihalófélben
- Hunoktól a hunzakutokig). Csáji 2001-es kutatóútját megelőzően nyolc
évtizeddel egy világszerte nagyra becsült brit sebész és orvos, dr.
Robert McCarrison ezt írta az amerikai orvosszövetség újságjának 1922.
január 7-i számában: "A hunzáknál nincs ismert rákos eset. Ennél a
népnél hatalmas sárgabarack-ligetek vannak. A sárgabarackot a napon
szárítják meg, és igen bőséges mennyiségben fogyasztják." Attila
hunjainak rokonai megtanulták értékelni és szerteágazóan felhasználni
egyetlen gyümölcsüket: édesítésre is aszalt kajszit használnak.
McCarrisont Nagy-Britannia kormánya nevezte ki a múlt század elején, a
brit megszállás ideje alatt, India táplálkozásának megfigyelésére. A
brit orvos főleg a Gilgit zóna szokásait írta le Észak-India egyik
tartományában, Észak-Kasmírban. Híressé azonban az tette, hogy
fölfedezett egy népet - a hunzákat -, melynek nem voltak orvosaik és
kórházaik, fiai mégis 100 éves átlagéletkort értek el, tökéletes
életerőben és jó egészségi állapotnak örvendve. Hét évig tanulmányozta
őket, s az akkori világ egyetlen népbetegségét sem fedezte fel náluk.
A 90-110 év közötti lakosok vizsgálata során kiderült, hogy
vérnyomásuk, koleszterinszintjük és szívműködésük normális. Életerejük
titkát egyedül táplálkozási szokásaikban találta meg.

A hunzák a zöldségeket és gyümölcsöket, gabonaféléket, a tejet és
tejtermékeket főzés nélkül fogyasztják, húst pedig csak igen ritkán
esznek. Egyáltalán nem használnak hántolt (fehér) rizst, cukrot és
sót, a szintetikus táplálékokról még csak nem is hallottak.
A hunzák földjén, ahol a pénz fogalmát nem ismerték, egy ember
gazdagságát a birtokában lévő sárgabarackfák számán mérték le. Minden
utazó említést tesz a hunzák hatalmas sárgabarack-ligeteiről. A nálunk
is termő gyümölcsöt ők az év minden szakában fogyasztják, amikor friss
a termés, azt, de a magját nem dobják el, hanem a napon megszárítják,
s elteszik télire. Naponta 30-50 barackmagot esznek meg. Ebből
préselnek olajat, amellyel sütnek-főznek, s még kozmetikumként is
használják. Asszonyaik arca a préselt barackmag-olajnak köszönhetően
még élemedett korban is ránctalan, bársonyos. A fehér hun nők egyik
jellegzetessége - és büszkesége - a ténylegesnél 15-20 évvel
kevesebbnek látszó életkor.

Dr. Allen E. Banik szemorvos is felkerekedett, s kutatóútjáról A
hunzák földje (Hunza Land - Whitehorn Publishing Co., 1960) címmel írt
könyvet. Részletes beszámolókat ad benne a hunzák életmódjáról.
Feljegyezte, hogy a hunza felnőttek 50 gramm protein, 36 gramm növényi
zsiradék és 354 gramm szénhidrát elfogyasztásával valamivel több, mint
1900 kalóriát vesznek magukhoz naponta. (Az összehasonlítás kedvéért:
egy átlag amerikai napi energia-bevitele 3300 kalória, 100 gramm
fehérje, 150 gramm zsír.)

A kutatók megfigyelték azt is, hogy a hagyományos hunza étrend az
átlagos amerikai étrendnél kétszázszor több nitrilozidot tartalmaz. A
gabonafélékben és a csonthájasok gyümölcsében is előforduló
nitrilozidok - dr. Ládi Szabolcs orvos meghatározásával - "olyan
hatást fejtenek ki a szervezetben, hogy a daganatosan osztódó, illetve
már daganatossá átalakult sejteket szelektíven, belülről úgymond
megmérgezik és blokkolják a daganatsejtnek a további fejlődését".

A hosszú életű fehér hunok ivóvize hegyi gleccserek olvadásából
keletkező patakokból származik. Ez a víz tele van a kőzetekből
kioldott ásványi anyagokkal, szinte fehér tőlük, ezért a hunzák a
hegyek tejének is nevezik. Az ásványi anyagokban dús vizet a növények
is felveszik és a leveleikben a felszínre hozzák. A hunzák sok ilyen
növényt (hajdina, köles, lucerna - olyan gabonafélék, amelyek B17
vitaminban rendkívül gazdagok, akárcsak a sárgabarack magja)
fogyasztanak. Az általuk naponta elfogyasztott ásványi anyag
mennyisége a százszorosa annak, amit a nyugati civilizációkban
javasolnak az orvosok.

Hunza-föld, a magas hegyvidék nagyon nehéz megélhetést nyújt az itt
élőknek. Hosszú életük titka tehát a munka, az örökös mozgás mellett a
mértékletes koszt, legfőképpen a sok ezer kajszibarack fa (benne az A
vitamin). A száz esztendőt megélt hunza, aki ki van téve a hegyi
szélnek, a zord télnek és az égető napnak, a mi társadalmunkban
hatvanasnak tűnne.

A Földön élő hat leghosszabb életű népcsoport egyikének fiai, a hunzák
napi 7-10 órát töltenek a tűző napon. Bőrükön mégsem jelennek meg
káros elváltozások, mert - így egy magyar családorvos - "a napsugárzás
akkor lehet rákkeltő, ha az ásványi anyagok és vitaminok hiányától
legyengült szervezetet éri az ultraibolya sugárzás".